AZ EMBERSÉGRŐL ÉS ÖSSZEFOGÁSRÓL….

 

 

Csak egy pár gondolatot szeretnék leírni egy versenyről, ami nem a helyezésekről, nem a díjakról és nem a pályán folyó küzdelemről szólt.

 

Az élet állít minket olyan helyzetek elé, amikor be tudjuk bizonyítani, hogy a mai megkeseredett, rohanó világban még vannak értékek, még vannak fontos dolgok, amikor mindenki egyként áll valami nemes cél szolgálatába.

 

Mindenki tudja, hogy egy kedves klubtársunk egészségi állapotában milyen tragédia következett be. Túl azon a megrázkódtatáson, ami ilyenkor lelkileg, érzelmileg megtöri az őt körülvevő szeretteit, nem kevés anyagi terhet ró a családra.

 

Ezért gondoltuk úgy, hogy szervezünk egy tornát, amelynek a nevezési díját, felajánljuk Gáborék családjának.

 

 Az égiek is mintha érezték volna, hogy most mosolyra van szükség, nem felhőkre, eltolták egy kicsit a követező napok, hetek esős időjárását. Napsütésben gyülekezett az a több mint 50 ember, akik ezen a napon emberségből jelesre vizsgáztak. Voltak olyanok is, akik nem tudtak részt venni a versenyen, de anyagi támogatásukkal hozzájárultak a nap végén összegyűlt összeghez.

 

De a legnagyobb küzdeni akarást Gábor mutatta meg nekünk, aki lejött a pályára és megköszönve mindenkinek a biztatást elvégezte a verseny kezdő ütését.

 

Az egész nap hangulatát belengte az ok, a szándék, amiért ütőt ragadtunk, de erőt merítve abból, hogy láttuk, hogy Gábor, akar, küzd, harcol az őt ért csapás ellen, jó hangulatban folytak a mérkőzések.

 

Az eredmények nem számítanak, itt a szeretet győzött, ez a megfoghatatlan, de fontos és szükséges érzés emelhette magasba a győztesnek járó trófeát.

 

A nap legmeghatóbb pillanatában, öröm volt nézni, hogy azok a férfiak, akik keményen küzdenek a pályán, könnyeiket nyeldesve, zsebkendőt kutatva, elfordulva, hogy más ne lássa érzékenyültek el.

 

Idézni szeretném Kerekes Pista bácsi szavait:” Ezért vagyunk mi nem csak egy klub, hanem egy kicsit több annál, mert megmutattuk, hogy vannak még értékek, hogy össze tudunk fogni egy emberként, ha kell.”

 

Gábor és családja köszönetét is szeretném tolmácsolni azoknak, akik eljöttek és azoknak is, akik nem, de hozzá járultak a felajánlott összeghez, de azoknak is, akik csak gondolatban erősítik meg Gábort abban, hogy nem szabad feladni.

 

Gábor, neked pedig megint csak Pista bácsi szavait küldöm:

 

” Láttunk téged már a pályán vesztes helyzetből talpra állni és utána nyerni. Kérünk téged, hogy most is küzdj, akarj, harcolj, mert NEKED KELL GYŐZNÖD!!!!”